S. Ernő ügye (B. város)

S. Ernőt és barátját, A. Lászlót rablás gyanúja miatt vették őrizetbe még 2005-ben, majd helyezték előzetes letartóztatásba, ahol másfél évet töltöttek. Az első fokon eljáró bíróság – annak ellenére, hogy kétséges volt a bűnösség megállapíthatósága – mindkét vádlottat 4-4 éves börtönbüntetésre ítélte. A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a vádlottakat felmentették, ekkorra azonban már tizenhét hónapot töltöttek el előzetes letartóztatásban ártatlanul.[1]

A fiatalemberek kálváriája 2005 augusztusában kezdődött, amikor egy ittas férfi és élettársa jelentették a fővárosi VII. kerületi rendőrségen, hogy kirabolták őket a Keleti Pályaudvarnál. A járőrök másnap egy környékbeli téren a sértettek által adott személyleírás alapján igazoltatták a roma fiatalokat, majd több mint egy hónap elteltével őrizetbe vették őket. Az ismeretlen elkövetők által okozott kárt a nyomozás során kirendelt igazságügyi tárgyszakértő 114 400 forintban állapította meg. Az akkor 22 éves, büntetlen előéletű S. Ernő és szintén büntetlen előéletű barátja mindvégig tagadta, hogy köze lenne a rabláshoz. A rendőrség egyetlen bizonyítéka ellenük az volt, hogy az egyik sértett felismerni vélte egy fotón S. Ernőt. Az eljárás során egyébként a sértettek többször is módosították álláspontjukat és ellentmondó állításokat tettek. S. Ernő ugyanakkor alibit is tudott igazolni. Többen is tanúsították, és egy videofelvétel is alátámasztotta, hogy a rablás éjjelén az EuroRoma karaván demecseri rendezvényén zenélt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahonnan hajnalban harmadmagával jött Budapestre autóval. Az autó utasait a védelem indítványa ellenére a bíróság tanúként nem hallgatta meg. A. László pedig több tanúval azt igazolta, hogy a rablás előtti estén hazatért, és végigaludta az éjszakát. Mindezt azonban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyva, az ítéletben kizárólag a két ittas áldozat és tanúik nyilatkozatára alapozva négy év letöltendő börtönbüntetést szabott ki a vádlottakra.[2] A bíróság fenntartotta a fiatalemberek előzetes letartóztatását is.

A vádlottak fellebbezése nyomán eljáró másodfokú bíróság 2007. február 7-én kelt végzésével[3] hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Egyben S. Ernő és A. László vádlottak előzetes letartóztatását azonnali hatállyal megszűntette, és elrendelte szabadlábra helyezésüket.

A Fővárosi Bíróság több szempontból megalapozatlannak találta az első fokú ítéletet. Az erről szóló végzés indoklása szerint számos fontos részletet nem értékelt az elsőfokú bíróság a tárgyalás során, így nem vizsgálta kellően a vádlottak alibijét sem. A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy bár a nyomozóhatóság „kétség kívül felderített számos olyan tényt és körülményt, amelyek ugyan a vádlottak ellen szóltak, de amelyek az ítéleti bizonyosság szintjéhez nem elegendőek, és a bizonyítási eljárás végén is a gyanú szintjén maradtak.”[4]

A bíróság szerint az elsőfokú eljárásban, különösen a sértetti tanúvallomások tekintetében számos olyan ellentmondás volt felfedezhető, amelyek feloldása nélkül az ügyben megalapozott döntést hozni nem lehet. Nem lett tisztázva például, hogy a rablást pontosan hányan, milyen életkorú és nemű személyek követték el, a sértetti vallomások között ugyanis egymástól eltérő verziók szerepeltek: két férfi és egy nő, három férfi, három felnőtt és két gyerek, stb. Arra is merült fel adat, hogy az elkövetők között több gyerek volt, és az egyik gyerek volt az, aki többek között a sértetteket bántalmazta. Felmerült annak a gyanúja is, hogy az egyik tanú az elkövetéskor nem is volt jelen a helyszínen.

A bíróság felhívja a figyelmet arra is, hogy a sértettek maguk is elmondták, hogy erősen ittas állapotban voltak a cselekmény elkövetésekor, amit a később intézkedő rendőrök is alátámasztottak, így felmerül a gyanú, hogy a történtek élethű felidézésére alkalmatlan állapotban voltak.

A Fővárosi Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta tisztázni a bűncselekmény elkövetésének pontos idejét is. Az elkövetés idejének ugyanakkor rendkívüli a jelentősége, hiszen S. Ernő alibije, miszerint ő a bűncselekmény elkövetésekor nem tartózkodott a fővárosban, ezen állhat, vagy bukik. „Amennyiben elfogadható a rendőri jelentések, valamint a sértett és a tanúvallomások alapján, hogy a bűncselekmény elkövetésére 3 óra környékén került sor, ez azt jelenti, hogy S. Ernő I. rendű vádlottnak mintegy két óra hossza alatt kellett egy 20 éves Mercedes típusú gépkocsival és három utassal Budapestre felérnie. A Budapest, Keleti Pályaudvar és Demecser, Iskola utca között távolság 254 kilométer, ebből az útból 166 kilométer autópálya és nyolc településen halad át az út, majd a végén Budapesten kell néhány kilométert megtenni. Tisztázandó éppen ezért, hogy az éjszakai órákban ilyen távolságot az I. r. vádlott személygépkocsijának műszaki állapotát is figyelembe véve megtehetett-e.”[5]

Mivel a Fővárosi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a bizonytalan adatok tisztázása a másodfokú bírósági eljárás kereteit meghaladó bizonyítást tesz szükségessé, iránymutatásként írta elő az elsőfokú bíróság számára, hogy az valamennyi helyszíni releváns tanút hallgasson meg még egyszer minden részletre kiterjedően, különös tekintettel az időpontokra. Előírta továbbá, hogy vonjon be az elsőfokú bíróság közlekedési szakértőt arra nézve, hogy S. Ernő felérhetett-e a bűncselekmény időpontjára a helyszínre, illetve távközlési szakértőt annak tisztázására, hogy cellapozíciók és telefonhívások alapján a vádlott mikor hagyta el Demecsert.

A megismételt eljárásban a bíróság ismét meghallgatta a vádlottakat, és a sértetteket, valamint további tanúkat. Jellemző az eljárás egészére, hogy a sértettek az egyébként is számos ellentmondástól terhes vallomásaiktól újfent részben eltérő vallomásokat tettek, ami tovább fokozta a vád oldalán felmerült bizonytalanságokat.

A vádlottak a megismételt bírósági eljárás kezdetén lakhelyelhagyási tilalom alatt álltak, ezt a kényszerintézkedést azonban a bíróság az első tárgyaláson megszüntette.

A bíróság – a Fővárosi Bíróság másodfokon hozott végzésében foglaltaknak megfelelően – közlekedési szakértőt rendelt ki és idézett a tárgyalásra. A szakértő feladatául elsősorban azt szabta a bíróság, hogy mondjon véleményt arról, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején S. Ernő által használt személygépkocsi műszaki állapotát figyelembe véve három utassal lehetséges-e a Demecser-Budapest távolság megtétele alig több, mint két óra alatt. A szakértő megállapította, hogy e távolság megtétele legfeljebb akkor volt lehetséges, ha a vezető a megengedett sebességet tartósan és nem csekély mértékben lépte túl. A sebességhatárok betartása mellett azonban e távolság megtétele ennyi idő alatt nem lehetséges. A bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy S. Ernő Demecserből nem érhetett fel a vádban megjelölt elkövetési időpontra Budapestre.

A szakértő meghallgatását követően a bíróság befejezte a bizonyítási eljárást. A perbeszédek során az ügyészség változatlanul a vádlottak bűnössége mellett érvelt, míg a védők a terheltek felmentését indítványozták.

A bíróság a vádlottakat végül bizonyítottság hiányában a vád alól felmentette. Az ügyészség az ítélet ellen fellebbezett, azonban később a fellebbezést a vádhatóság visszavonta, így az ítélet jogerőre emelkedett.[6]

Az ítélet jogerőre emelkedését követően irodánk S. Ernő nevében kártalanítási igény iránti keresetet nyújtottunk be a Fővárosi Bíróságra. Ahogy azt a keresetben kifejtettük, 2005. szeptember 14.-től 2007. február 7.-ig, hét nap híján összesen tizenhét hónapot töltött a felperes előzetes letartóztatásban egy olyan bűncselekmény miatt, amelyet nem követett el. S. Ernő az eljárás során mindvégig tagadta a bűnösségét.

A roma fiatalember letartóztatása előtt 2002. november 1. napjától munkaviszonyban állt a Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesületnél, amely munkaviszony 2006. szeptember 14-én megszűnt. Ahogy arról S. Ernő egyébként beszámolt, az egyesület nagyon humánus volt vele szemben, mert letartóztatása után is fenntartotta a munkaviszonyát, és fizetés nélküli szabadságot írt ki számára. Egy év elteltével azonban kénytelen volt az egyesület felmondani a fiatalembernek, hiszen S. Ernő még 2006. szeptemberében is előzetes letartóztatásban volt, egy bűnösséget megállapító ítélet után remény sem mutatkozott arra, hogy a közeljövőben kikerüljön a büntetés-végrehajtási intézetből. A szabadulás után pedig már nem tudott újra elhelyezkedni az egyesületnél, és ugyan egy rövid ideig dolgozott, de azóta ismét nincs munkája, jelenleg is munkanélküli. A fiatalember egyébként gyermek kora óta zenél, a zenélés élete egyik legfontososabb része volt. A lelki terheket fokozta csak, hogy hangszerén játszani, gyakorolni nem tudott a fogva tartás idején.

A keresetben hivatkoztunk arra is, hogy a munka elvesztése mellett egyéb anyagi károk is érték S. Ernőt és családját is. Csak ügyvédi munkadíjra többszázezer forintot fizettek ki.

Az anyagi veszteségeknél azonban súlyosabbak azok, amelyek lelkileg érték mind a fiatalembert, mind családját. Mint utóbb kiderült, amikor letartóztatták, élettársa már állapotos volt második gyermekükkel. A történtek miatt azonban a fiatal pár nem látott más megoldást csak a terhesség megszakítását, hiszen úgy hitték, az apa évekig börtönben lesz még.

A keresetben hangsúlyoztuk, hogy S. Ernő korábban nem volt büntetve, és végig abban a tudatban töltötte fogva tartásának napjait, hogy a bűncselekményt nem ő követte el, ártatlanul vádolják. Ez a tudta nagyon megviselte, azóta is képtelen feldolgozni a vele történteket. Ehhez hozzájárul, hogy egy olyan bűncselekmény elkövetésével vádolták, amely esetében a büntetés felső határa nyolc év. Fogva tartása idején lefogyott, még a szabadulása után egy évvel is annyira rettegett attól, hogy újra börtönbe kerül, hogy 2008. április végén idegösszeomlással került kórházba.

A Büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) értelmében kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, a házi őrizetért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért, ha a bíróság a terheltet felmentette.[7] A kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.)[8] a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.[9] E szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.[10]

A fentiekre való hivatkozással a keresetben vagyoni kártérítésként – a keresetkiesés megtérítése címén– 2 586 818 forintot, a lelki sérelmek és károk kompenzálásaként, ún. nem vagyoni kárként pedig 7 500 000 forintot jelöltünk meg. Az eljárás folyamatban van.