K. Zsolt és társai (Budapest)

K. Zsolt barátnõjével, és egy másik baráti párral 2007. június 24-én a fõváros egyik felkapott szórakozóhelyén szerette volna az estét eltölteni. A roma társaságból ketten már jártak ott korábban, amikor nem engedték be õket, így aggódtak amiatt, vajon aznap bejutnak-e. Mint késõbb kiderült, félelmük nem volt megalapozatlan, a roma fiatalok aznap este is máshol kényszerültek végül szórakozni.

A négytagú társaság két nõi tagja nézte ki a R. C. szórakozóhelyet már korábban, mivel több mûsorújságban is látták, hogy latin „salsa-est" lesz aznap este. Nagyon szerettek volna a rendezvényen részt venni, annak ellenére, hogy négyük közül két személyt már korábban, elõzõ nyáron elzavartak a szórakozóhely biztonsági õrei, vélhetõen roma származásuk miatt. Miután volt bennük egy elõzetes aggodalom, úgy beszélték meg, hogy K. Zsolt lesz az, aki elöl megy, és adott esetben kommunikálni is õ fog az õrökkel.

A szórakozóhely elé érve öt - hat személyt láttak a bejáratnál, akik - mivel egymáshoz hasonló fekete ruházatban voltak - valamennyien biztonsági õrnek tûntek. A fiatalok késõbb úgy rekonstruálták a történteket, hogy addig, amíg õk nem értek a bejárathoz, az érkezõ vendégek akadálytalanul jöttek ki és be, amikor azonban õk megközelítették a szórakozóhelyet, az õrök sorfalszerûen összezártak elõttük. A megbeszéltek szerint K. Zsolt lépett elõre, és megkérdezte, hogy „belépõs-e" a rendezvény, mivel azt gondolta, azért állják el az útját, hogy belépõjegyet kérjenek. Az õrök egyike erre azt felelte, hogy „hogy is mondjam, valami olyasmi". A fiatalok, mivel a biztonsági õrök fellépése határozott, és számukra félelemkeltõ volt, illetve látták, hogy egyedül õket állították meg, mások továbbra is akadálytalanul jutnak be, nem vitatkoztak, hanem félreálltak. Az õrök fellépését, tekintettel arra, hogy a nem roma vendégek közül senkit nem állítottak meg, úgy értékelték, hogy roma származásuk miatt õk nem szívesen látott vendégek. Egy ideig azonban még álldogáltak a bejáratnál, hátha történik valami, az õrök azonban, bár látták õket, rájuk sem hederítettek többé.

Ahogy az a fentiekbõl is már látszik, az eljárás alá vont cég nagyon érdekes, és egyedülálló kimentéssel próbálkozott az eljárásban. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a bejáratnál történtek pusztán egy félreértés eredményeként alakultak így. Másrészt a roma fiatalokat „vádolták" meg azzal, hogy õk voltak azok, akik már eleve elõítéletekkel érkeztek a biztonsági õrökhöz, és aztán amikor, mint egy önbeteljesítõ jóslat, a bejutás nem jött létre, az hatóság elõtti eljárásban az õröket sértõ, bántó kifejezésekkel illeték. A panaszosok voltak tehát tulajdonképpen azok, akik saját negatív elõítéleteik mentén a biztonsági szolgálat tagjaihoz rosszul viszonyultak.

A belsõ vizsgálat során meghallgattak még két további õrt, akik elmondták, hogy „a panaszosok rendezett öltözéket viseltek, és látszólag sem alkohol, sem kábítószer hatása alatt nem álltak, viszont már eleve nem a belépés szándékával érkeztek a szórakozóhely elé, hanem ott csak érdeklõdtek, majd néhány perc után távoztak." Az õrök megjegyezték azt is, hogy „nekik feltûnt, hogy a panaszosok esetleg valamit félreérthettek, de álláspontjuk szerint nekik nem az a feladatuk, hogy a vendégeket mindenáron az általuk õrzött helyre betérésre ösztönözzék."[8]

Az eljárás során az üzemeltetõ védekezése alapvetõen a tévedésen alapult, azon, hogy a panaszosok félreértették az õröket, és nem tettek meg semmit annak érdekében, hogy ez tisztázva legyen, hanem fogták magukat és elmentek. A cég jogi képviselõje elõadta azt is, hogy a történeti tényállás egyes elemeit, illetve a panaszosok által vázolt logikai láncolatot csak feltételezések kötik össze, illetve az a néhány sajnálatos eset, ami a múltban feltehetõen valóban megtörtént velük. A cég oldalán meghallgatott tanúk érveltek azzal is, hogy a panaszosok nem emlékeztek pontosan, illetve eltérõen emlékeztek az ajtóban álló biztonsági õrök számát és ruházatát illetõen.

A panaszosok, bár elmondásaikban néhány apró részlet esetenként eltért, abban következetesek voltak végig, hogy a biztonsági õrök viselkedését, attitûdjét egyértelmûen csak úgy lehetett értékelni, hogy õk a szórakozóhelyre nem mehetnek be.

Az Ebktv. alapján az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínûsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekû igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint - rendelkezett a jogszabályban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ezen körülmények  valószínûsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekû igényérvényesítésre jogosult által valószínûsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.[11]

A hatóság 2008. február 21-én kelt határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogyan lehet értékelni azt, hogy a kérelmezõk tanúvallomásaikban valóban nem egybehangzóan nyilatkoztak a biztonsági õrök számáról és ruházatáról, illetve erre vonatkozóan a cég tanúi által más jellegû adatok merültek fel.[13] Ezzel kapcsolatban a hatóság kifejtette, hogy „az ügy érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentõsége annak, hogy a kérelmezõk a biztonsági õrök ruházatáról pontos leírással nem szolgáltak, illetve utóbb azt részben megváltoztatták. (...) A hatóság álláspontja szerint az ügyfelek az eljárás során mindvégig olyan magatartást tanúsította - többen közülük még több hónap távlatban is csak felindultan, zaklatottan tudtak beszélni az esetrõl, tartottak bejelentésük esetleges következményeitõl, kérték a nyilvánosság kizárását -, hogy nem merült fel a kétség az ügyfelek nyilatkozatainak valódiságát illetõen. A kérelmezõk nem fordultak a nyilvánossághoz, egyéb jogi úton nem kezdeményeztek eljárást, mindezek arról gyõzték meg a hatóságot, hogy eseményszerû nyilatkozataik alapján nem lehetett más oka a biztonsági õrök magatartásának, mint az, hogy roma származásuk miatt utasították el õket."[14]

fejezték volna ki általánosságban a sajnálkozásukat, és vállalták volna, hogy a jövõben mindent megtesznek a hátrányos megkülönböztetés felszámolásáért. A cég a nyilatkozatban úgy fogalmazott, hogy az eljárás alapját képezõ vélelmezett jogsértést szándékosan nem követte el, ugyanakkor sajnálja, ha az õ megbízásából vagy alkalmazásában álló bármely személy nyilatkozata vagy magatartása ezzel ellentétes látszatot keltett, és ezzel sértette a kérelmezõk jogát és jogos érdekét. A cég vállalta volna, hogy a közte és a biztonsági szolgálatot ellát cég között létrejött megbízási szerzõdést módosítják, és az esélyegyenlõség megteremtésére és a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat  a szerzõdésük részévé teszik.  A négy panaszos közül hárman megelégedtek volna azzal, ha a cég a nyilatkozatot aláírja, vállalva, hogy a jövõben tartózkodnak mindenfajta diszkriminatív gyakorlattól, a negyedik panaszos azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a hatóság az eljárást folytassa le. Tekintettel arra, hogy az egyezség így nem jött létre, a hatóság az eljárást lefolytatta, majd 2008. február 21-én határozattal zárta le.

A határozat szerint - a fent már többször hivatkozott illetve idézett indokok alapján - a hatóság megállapította az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését, és megtiltotta, hogy az eljárás alá vont cég a jövõben hasonló magatartást folytasson. A hatóság ez esetben bírságot nem szabott ki, ugyanis érvelése szerint „egyezségi ajánlatával értékelni kell [a cég] azon törekvését, hogy intézkedéseket kíván tenni és kötelezettséget vállal aziránt, hogy a jövõben az ilyen és hasonló eseteket elkerülje. Erre való tekintettel a hatóság elégségesnek találta jogkövetkezményekhez fûzõdõ megelõzõ, visszatartó hatás eléréséhez a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltását."[15]

A panaszosokat - élve az Ebktv. azon lehetõségével, hogy az eljárásban társadalmi szervezetek is eljárhatnak képviselõként[16] - a Másság Alapítvány képviseli. A gyakorlatban ez azt jeleni, hogy a panaszosok az alapítványt hatalmazzák meg a képviseletre, és az alapítvány vezetõje aztán meghatalmazza egyik munkatársunkat a képviselet ellátására.

Az ügy tipikus példája a mai napig sajnos komoly problémát jelentõ vendéglátó-ipari diszkriminációnak. A panaszosoknak nemcsak a konkrét jogsérelem orvoslása okán nyújtottunk segítséget, hanem azért is, mert az érintett szórakozóhelyrõl már régóta érkeztek hozzánk olyan információk, hogy a „beengedési gyakorlat" sok esetben diszkriminatív. Míg korábban nem volt olyan sértett, aki vállalta volna a jogi eljárással együtt járó nehézségeket, jelen esetben mind a négy fiatal határozott szándékát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az eset ne maradjon következmények nélkül. 

[1] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 68. § (3) bekezdése alapján (3) az ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az ellenérdekû ügyfél irat-betekintési jogának kizárását személyes adatainak, valamint üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében.

[2] Az Egyenlõ Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26) Kormányrendelet 10. § (3) bekezdése szerint a Hatóság az ügyfél kérelmére a nyilvánosságot kizárhatja a tárgyalásról. A Hatóság tárgyalása egyébként fõszabályként nyilvános (10 § (1) bek.).

[3] Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl.

[4] Idézet az EBH jegyzõkönyvébõl.

[5] Idézet az EBH jegyzõkönyvébõl.

[6] Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl.

[7] Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl.

[8] Részletek a belsõ vizsgálat jegyzõkönyvébõl.

[9] Ebktv.  8. § e) pontja.

[10] Ebktv. 30. § (1) bekezdés a) pontja.

[11] Ebktv. 19. § (1), (2) bekezdése.

[12] Részletek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság EBH/610/2007. sz. határozatából.

[13] A cég szerint kapunként két-két õr lát el szolgálatot, míg a panaszosok minimum öt egyenruhás emberre emlékeztek, a cég szerint minden õr sötét öltönyben van, míg a kérelmezõk fekete nadrágra és pólóra, ill. volt, aki ingre emlékezett. Az is kiderült az eljárás során, hogy az õrök mellett ún. „hosstok"  is elláttak szolgálatot - feladatuk a VIP vendégek bekísérése volt -, akik szintén ugyanolyan fekete ruhában vannak általában, mint az õrök, így külsõ szemlélõ számára nehezen megítélhetõ, ki az õr, ill. a hosst.

[14] Részletek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság EBH/610/2007. sz. határozatából.

[15] Részletek az Egyenlõ Bánásmód Hatóság EBH/610/2007. sz. határozatából.

[16]Az Ebktv. 18. § (1) bekezdése szerint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - képviselõként járhat el.